Az 1898-ban gyilkosság áldozatává vált királyné emlékszobrának felállításáról még ugyanebben az évben döntöttek. Az első pályázatot 1900-ban írták ki - és csak az ötödik, 1919-ben lebonyolított pályázat lett sikeres. Az évek folyamán, 1925-ig ugyancsak öt elhelyezési terv született.

1932. szeptember 25-én nagyszabású ünnepségre került sor a budapesti Eskü téren (ma Március 15. tér). A lapok is nagy terjedelemben foglalkoztak Erzsébet királyné szobrának leleplezésével. A Pesti Napló így írt az előző napi sajtóbemutatóról: "34 esztendővel ezelőtt törvénybe iktatták, hogy Erzsébet királynénak szobrot kell állíttatni Budapesten. Egymásután írták ki a tervpályázatokat, azok azonban eredménytelenek maradtak, míg 1920-ban végre a szoborbizottság elfogadta Zala György szobrászművész és Hikisch Rezső műépítész tervét.

Hosszas huzavona előzte meg az emlékmű elhelyezését is. Gondoltak arra, hogy a miniszterelnöki palotát lebontják és helyén állítják fel az Erzsébet szobrot, szó volt arról is, hogy a Szent-György térre kerül a szobor, a Várkert, Margitsziget, valamint a Városliget is szóba került. Végül is az Eskü-tér mellett döntöttek. Szombaton délelőtt volt az emlékmű sajtóbemutatója, melyen Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár a szobor felállításának érdekes előzményeiről adott elő. A bemutatón Hlatky Endre sajtófőnök, báró Kazy és Rákóczy miniszteri tanácsosok, valamint az emlékmű tervezőin kívül a miniszterelnökség több főtisztviselője is megjelent."

Mindenki örült, hogy végre pont került egy 34 éve húzódó ügy végére, de az öröm nem volt felhőtlen. Sokan továbbra is vitatták, hogy a megfelelő helyre került-e az emlékmű, másrészt sok kritika érte a terveket is, egyrészt azért, mert még a háború előtt készültek, és sokak szerint már az 1920-as elfogadásukkor is eljárt felettük az idő. A másik "gyenge pont" az architektúra és a szobor különböző stílusa volt. Az egyik újságíró így írt: "Megdöbbentő... az építmény és és a szobor összekombinálásából előálló stíluszavar".

A nem csituló viták ellenére látványos ünneppé tették a szobor leleplezését. A királyné rokonai, egyházi és világi előkelőségek, a néhány napja lemondott kormány összes tagja ott volt a díszemelvényen. "Az emlékmű körül díszruhás testőrök s koronaőrök álltak, körülöttük magyarruhás lányok és cserkészek vontak kordont. Az emlékmű mögött népviseletbe öltözött legények és lányok állottak". 10 óra 25 perckor érkezett meg családja kíséretében Horthy Miklós.

A Himnusz eléneklése után Zsitvay Tibor igazságügyminiszter mondott beszédet. Miután Sipőcz Jenő polgármester a főváros nevében átvette a szobrot, előbb a kormányzó, majd sok más előkelőség is koszorút helyezett el a talapzaton. Budapest valamennyi templomának harangja megkondult, ezzel egy időben a Dunán a szoborral szemben elhelyezkedő két monitor 33 díszlövést adott le. A Szózat elhangzása után az ünnepély zárásaként a csapatok díszmenettel köszöntötték a kormányzót.

Az emlékmű épületét 1953-ban lebontották. Kiscellen raktárban őrizték, majd 1985-ben a szobrot ifj. Madarassy Walter restaurálta. 1986-ban az I. ker. Döbrentei téren, az autó lehajtó útgyűrű közepén helyezték el.

Az emlékmű építése az Eskü téren (ma Petőfi tér), 1932-ben

A szobor avató ünnepsége, 1932. szeptember 25.

1932. szeptembere

A térképen jól látható hová helyezték át a szobrot

Képek: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár